Vidrai Szabolcs műkorcsolyázó

Van valami történeted, amit megosztanál velünk?

V.Sz.: Semmi konkrét nem jut eszembe, mert nem jártam úgy, hogy szétesett a korim nem hagytam el a zeném,nem esett le rólam a kűrruha. Egyszer Ausztráliában a buli után nem találta senki az útlevelemet és az egész busz rám várt és a szakbizottság vezetője találta meg végül a saját táskámban ahová egy versenytársam tette, de elfelejtett szólni. Ez is inkább csak kellemetlen volt...

Miért éppen műkorcsolyázást választ egy fiú?

V.Sz.: Véletlenül lettem koris. Egyik unokatesóm adta oda a kinőtt koriját, hogy próbáljam ki. Szüleim levittek a műjégre, ott odaadtak valamilyen tanfolyamra hogy figyeljenek rám, mert ők nem tudtak korizni és ott ragadtam, mert nem hitték el az edzők, hogy életem első korizása az volt. Az elején cikis, nőies sportnak tartottam, de később megfogott teljesen. Az ugrások, mint akrobatikai elemek, zenére való mozgás és tetszett maga a sportág technikai jellege. Szeretem az összes technikai sportot.

Miben volt más a te életed, mint egy átlagemberé?

V.Sz.: Rengeteg lemondás,több és magasabb élménnyel járó sikerek,és sokkal mélyebb csalódások, de ez jó, mert segíti az élet megértését és sokkal érettebben állunk megoldásra váró problémák elé, mint a nem élsportolók. Én támogaton nagyon, mert szerintem előnyt jelenthet; nem beszélve a test fejlődéséről. Aztán világlátás,nyelv,nemzetközi kapcsolatok, más kultúra megértése, abból való tanulás. Utólag csak pozitív élmények és nyereségek maradtak meg bennem.

A körülötted élők hogyan viselték azt az életmódod, ami a versenysporttal jár?

V.Sz.: Nekem nem volt gondom semmi. Szüleim támogattak, de meghagyták szabadságomat és a döntéseket rám hagyták. A szerelem meg a kapcsolataim pedig a jégen voltak hisz ott éltem szinte. Ergo ott sem volt gond.

Milyen eredményeid vannak korosztályos versenyekről? Mások voltak ezek a versenyek?

V.Sz.: Minden korosztályban bajnok voltam. Nem sokban más, mert gyerekfejjel az ugyanolyan fontos volt és izgalmas mint késöbb egy vb. Ahogy a sportoló fejlődik mentálisan úgy nő fel a feladatokhoz. Nem volt sokkal nagyobb izgalom.

Milyen érzés kiállni egy hatalmas jégcsarnok és néhány ezres tömeg elé?

V.Sz.: Ha jól fel vagy készülve és koncentrélt vagy akkor csak annyit veszel észre a tömegből amennyi kell neked hogy jó legyél akkor és ott. Azaz erőt ad. Ha nem vagy ott fejben akkor lehúz és nyomaszt, merevvé tesz. Élni kell a közönséggel azért van ott és akkor hálás lesz, amiből te profitálsz a legtöbbet.

Több olimpián voltál, sportolóként és edzőként is! Miket tudnál mesélni?

V.Sz.: Ezt most nem tudom kifejteni igazán hely és időhiány miatt. Aki engem ismer tudja, hogy a legnagyobb olimpia mániás vagyok. A pecsétgyűrűm is ötkarikás. Mindent imádok ott. Az étel: mindenféle világi kaják 24 órában korlátlanul. Ázsia bennt a fauban nem érződött annyira, de én szeretem őket. Tele progamokkal, élményekkel és teljesen átitat az olimpia szelleme, ami felemel téged abban a 3 hétben. Úgy érzed te most mindenkinek és mindenhol a legfontosabb vagy és mindenki kedves segitőkész. Csak jó élmény.
Torinoból is ugyanez ahol, mint edző voltam. Az ott egy egységes család. Akkor és ott. Utána hazajönni nem jó, úgy érzed ott maradt belőled egy kicsi. Súlyos hiányérzeted van napokig míg visszaszoksz az igazi életedbe.

Hogyan jöttél ki a társaiddal?

V.Sz.: Jó volt mindig is a viszonyom a társaimmal. Persze voltak gyerekkori súrlódások, de szakmailag soha nem volt viszály. Tudtuk egymás lehetőségeit, szintjét és elfogadtuk. Itthon, aki az én korosztályom volt mindenkivel jóban voltam. Kőszegi Zoli a ma napig jó barátom. Külföldön rengeteg cimborám van talán Jagugyint emelném ki mindközül, de sorolhatnám még. Sok versenyen voltunk együtt a külföldi társaimmal is és persze, hogy kialakultak kapcsolatok barátságok, hisz versenyek után mindig buli,mulatozás van.

Nyomon követed a mai műkorcsolyaversenyeket? Ismered a sztárokat?

V.Sz.: Tudok mindent és ismerek mindenkit. Napra kész vagyok.

Miért fejezted be a műkorizást? Újrakezdenéd?

V.Sz.: Újrakezdeném, de pár dolgot másképp csinálnék. Ez azért van, mert most felnőtt fejjel gondolkodom. Ha kölyök lennék újra valószinű pont így csinálnám újra sajnos. Azért hagytam abba, mert voltak gondok a vezetőség és köztem és ez egyidőben volt azzal amikor kezdtem úgy érezni, hogy sok munka és idő van benne. Úgy éreztem elég. Súlyos hiba volt:pár hónap pihi és újult erővel vissza kellett volna jönni, de később már büszkeségböl nem akartam, mert én már akkor megmondtam a vezetőségnek, hogy befejezem! Ez volt a második hiba, de már nem bánom, elfogadtam.

Mit csinálsz azóta, hogy nem sportolsz?

V.Sz.: Aktív edző vagyok,amit szeretek nagyon.

forrás: www.olimpiak.hu